Hála az esős hétvégéknek, bőven volt időm olvasgatni májusban, és nem szeretném túl sokáig taglalni az időjárást, de közel jártam a megtébolyodáshoz, hogy alig tudtunk kimenni valahova sétálgatni vagy biciklizni a hétvégéken. Viszont úgy vagyok vele, hogy amíg a környezet is ennyire meg van bolondulva, nem fogom rosszul érezni magam amiatt, hogy én sem vagyok teljesen normális.
A májusi Témázunk poszt nálam azért is nagyon aktuális, mert pont most írtam arról, hogy hogyan találtam vissza az olvasáshoz, és hogy ebben mekkora szerepet játszottak a különböző könyves tartalomgyártók, meg úgy általában az, hogy ha valaki beszél a könyvekről. A havi téma a Könyves példaképek, amibe azonban beletartozhatnak az írók és mindenféle regényes szereplők is, meg igazából mindenki, akinek bármi köze van a könyvekhez.
Mert az előzőt félig már sikerült teljesítenem, leszámítva a két non-fictiont a sor végéről, amit olvasatlanul vittem vissza a könyvtárba, az Acélba meg még nem kezdtem bele, de sorra fog kerülni. Hát mi történik itt?! Őrület! Szóval előjegyzetettem meg félretetettem pár könyvet a könyvtárban, egyébként már mehetnék böngészni is a polcok közé a védettségimmel, de őszintén, lényegesen kényelmesebb mindössze a pultig befáradni, és átvenni egy könyvkupacot.
Különben feltűnt, hogy a győri könyvtár egy ideje nem nagyon szerzi be az új megjelenéseket, 2021-es kiadások szinte egyáltalán nincsenek még, ami furcsa, mert bennfentes Dóri barátnőm azt mondta, náluk Szombathelyen a könyvtárban lényegesen felgyorsult a könyvbeszerzés sebessége a vírus alatt. Mindegy, legalább olvasom a kicsit korábbi megjelenéseket, amik hosszabb ideje vannak a várólistámon.
Sosem volt célom, hogy népszerűsítsem az olvasást, egyenrangú hobbinak tartom a számítógépes játékokkal, a filmnézéssel, a kötéssel, a kirakózással, a sütéssel, az írással, vagy bármelyik egyszemélyes szabadidős elfoglaltsággal. Nem jobb, nem hasznosabb, nem fontosabb, nem felsőbbrendű hobbi ez, és rendkívül irritál, ha valaki becsmérlően beszél azokról az emberekről, akik nem szeretnek olvasni. Ilyen oktatási rendszer mellett valóságos csodának vagy tényezők véletlen egybeesésének tartom, ha valaki felnőttként még mindig vagy újra szereti a könyveket.
Szóval, ha nem szeretsz olvasni és nem is akarsz, akkor ez a poszt nem neked szól, de valószínű, akkor itt sem vagy most. 🙂 Viszont ha csak elfáradt a könyvolvasó izmod, és szeretnél újra visszatalálni a könyvekhez, jelzem, hogy nem reménytelen a helyzet, és megéri egy picit erőltetni a dolgot, mert csodás dolgok tudnak történni, ha olvas az ember. (De ha nem, akkor is.)
Megihletett a viharos, esős, sötét idő egy jó öreg TBR bejegyzésre. Nagyon élem mostanában az ilyen napokat, mivel úgyis folyton itthon vagyok, ilyenkor legalább tényleg jólesik bent kuckózni, most is gyújtottam egy gyertyát, raktam be relax zenét, főztem egy kurkumás lattét, a kutya és a cica egymást kergetik, egy itthon dolgozós szerda délutánnak teljesen jó ez.
Azért merek most jósposztot írni a következő olvasásaimról, mert pénteken elvileg eljutok a könyvtárba egy előjegyzésért, meg akkor addigra már félre is tetetek néhány másik könyvet. Okosan csak keveset, hogy ne érezzem annyira a nyomást. Most két baromi jó könyvben vagyok benne, a Zavaros vérben meg az Elveszett kapcsolatokban, utóbbiról hamarosan írok is, csak előbb talán végigolvasom, és ők ketten nagyban felelősek azért, hogy a lelkesedésem ennyire felívelőben van az olvasás iránt. Hogy nem csak azért olvasom őket, mert érdekel, és a végére akarok érni, hanem mert jólesik olvasni. Nálam mindig nagyon ritka volt az ilyen könyvélmény.
Tök jó végre újra csatlakozni a többiekhez, és havi zárós posztot írni, ami meg külön jó hír (nekem), hogy van is mit belerakni, tavaly ez aligha lett volna lehetséges. De most olvasok, lelkes vagyok, annyi, hogy a beszerzések terén túl sok mindent sem most, sem a továbbiakban nem kell várni.
Folyton párhuzamosan olvasok 3-4 könyvet, hogy tutira legyen kedvem valamelyikhez, ezek között mindig akad egy non-fiction is, mert azokkal tényleg jobban haladok, csak most magamra parancsoltam, hogy fogjam vissza magam egy picit, mert ez a sok okosság egyben túl tömény és emészthetetlen lesz, semmi nem fog lecsapódni belőlük. Abból is érzem, hogy milyen végtelenhosszú volt ez a hónap, hogy egyik-másik olvasmányélményem a lentiek közül rohadtul réginek tűnik már, illetve fura, hogy alapvetően nem sok időt szántam az olvasásra, mégis sikerült befejeznem öt könyvet.
“ÁPRILIS – az első összegzős posztom 4 év után” Tovább olvasásaÚjrakezdő bloggerként ismét csatlakozom a Témázók csapatához, egyből egy olyan kérdéskört körbejárva, ami nagyon közel áll a szívemhez, és amit nagyon testhezállónak éreztem. Az egyik fele a témának a születési/lakóhelyünk környezetében született irodalmi vonatkozások körbejárása, és egy kis idegenvezetés a környéken ezen a vonalon. A másik pedig az olyan irodalmi helyszínek, ahova mi is elvágyódunk, beleértve a külföldet, vagy akár hazai könyvesboltokat, programokat. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy jó, de akkor Győrről mit. Körülnéztem a molyon, nem nagyon lettem okosabb. Mindegy, régen az utazás volt a mindenem, akkor majd az irodalmi álomhelyszínek lesz az én terepem! Itt viszont arra jöttem rá, hogy ebből a szempontból sem vagyok már a régi, de erről majd később.
Úgyhogy kicsit renitensként meg fogom kerülni a kérdést, és elmesélem, hogy hogyan találtam meg a helyem egy olyan környéken, amit eddig sosem éreztem a magaménak, és hogy mi lett a régi nagy elvágyódásaimból.
Bizonyára minden könyv hozzánk tesz valamennyit, még a trash meg a guilty pleasure kategória is, meg az is, ami felbosszantott, és amit a sarokba vágtál volna. Viszont csak néhány olyan könyvet tudok felsorolni, amitől szó szerint libabőrös leszek, mert akkorát formáltak a gondolkodásomon, és olyan felismeréseket kaptam tőlük, amik azóta is szinte nap mint nap eszembe jutnak. Kiráz a hideg a “kötelezővé kéne tenni” kijelentéstől, úgyhogy ezt itt most hanyagolom, meg egyébként könyvélményileg nem feltétlenül kimagasló mindegyik (1-2 azért igen), szóval senkit nem akarok rábeszélni semmire, inkább majd írjátok meg a végén, hogy nektek vannak-e ilyen emlékezetes gondolataitok egy-egy könyvből, mert nagyon kíváncsi vagyok!
Ha jobban végiggondolom, szinte mindegyik könyvben egy-egy feminista gondolat, nézőpont ragadott meg, de mindenképpen a női nézőpont egyedi ábrázolása, és iszonyú hálás vagyok ezeknek az íróknak azért, hogy elmélyítették a meggyőződéseimet és fel(jebb) nyitották a szemem.
Végül is, csak 3 hónapot kések ezzel a poszttal.
Ahogy korábban felvezettem, nagyon kevés könyvet olvastam 2020-ban, és azt is rendkívül hullámzó intenzitással. Életem legjobb éve volt a tavalyi, és nagyon ritkán jutott eszembe könyvek felé orientálódni egy-két könyvtárazós fellángolást leszámítva (ami aztán jó sok félbehagyást eredményezett).
15 könyvet fejeztem be végül, és mutatom, hogy melyikeket szerettem közülük nagyon. (Meg majd azt is, hogy melyik volt fájdalmas csalódás.)
“2020-ról 2021 áprilisában” Tovább olvasásaFinoman szólva is rohadt válogatós lettem. Tavaly legalább kétszer annyi könyvet hagytam félbe, mint amennyit befejeztem, és pillanatok alatt be tudok durcizni, ha nem köt le eléggé egy könyv, márpedig a megkezdett könyvek nagy része nem köt le eléggé. Nem emlékszem már, hogyan kell elveszni egy történetben, a rám gyakorolt hatásuk is messze elmarad a régitől.
Pedig amúgy baromi sok könyv érdekel, tele vagyok tematikus listákkal, és booktube videókkal meg könyves insta fiókokkal hergelem magam, hogy még több érdekeljen, amit aztán úgysem fogok elolvasni soha.
Szóval a könyvek érdekelnek, de az olvasás már nem annyira.
És nem, ehhez semmi köze a vírusnak, mert régebb óta érzem ezt, hogy az élet mindig izgalmasabbnak tűnik, mint elnyúlni a kanapén egy kitalált történettel, igen, még korona idején is izgalmasabbnak tűnik az élet. Meg amúgy én csak akkor tudok olvasni, amikor aránylag kiegyensúlyozott a lelkivilágom, és ennek a hobbinak sem a mélyrepülések, sem a kiugróan boldog időszakok nem kedveznek. 2019-ben az előbbiből, 2020-ban meg az utóbbiból jutott bőven, de nyilván a boldogságnak most örülünk.
Arra jutottam, hogy nem erőltetem azt, ami nem passzol bele valamelyik kategóriába:
“Én és az olvasás – 2020/21 edition” Tovább olvasása