Általában sikerül kipihenten és felkészülten megérkeznem az újévbe, idén viszont annyira durván sűrű volt a december, beleértve az ünnepi időszakot is, hogy pár dolog áttolódott 2022-re. Ezért most január második hetében sikerül kicsit lelassulnom, de annyira jól megy, hogy egy hétfő reggelen is vidáman, nyugiban takarítottam a havat a kocsiról, aztán munkába menet jókedvűen hallgattam az olasz playlistemet. Ennyit a jelenlegi lelkiállapotomról, most pedig nézzük 2021-et!
Egészen belehúztam az olvasásba, és még vásároltam is! Látszik, mennyivel könnyebb lelkesedni, ha csupa olyan könyv kerül a kezembe, ami leköti a figyelmemet. Két szuper olvasmánnyal indult a hónapom, amiket még októberről hoztam át, és kellő lendületet kaptam tőlük az olvasáshoz, aztán újabb izgalmas példányok kerültek hozzám a könyvtárból.
Majdnem elkészült szeptember végére a zárás, de egyrészt az utolsó napok őrült kapkodásban teltek, másrészt siralmasan keveset olvastam még két hónap alatt is, mint azt alább láthatjátok, így az októbert is hozzácsaptam. A kedvenc hónapom ez a kettő, a szeptember tele volt izgatottsággal és várakozással, az október meg maga volt a csoda. Olvasásügyileg nem sok mindent tudok felmutatni, de épp most lendültem bele megint nagyon a könyvhabzsolásba, remélem, kitart egy darabig ez az állapot.
Úgy érzem, minél idősebb az ember, annál inkább leszarja, hogy ki mit gondol az ízléséről. Míg iskolás koromban nagyon fontosnak tartottam, hogy menő dolgokat szeressek, amit lehet valahogy prezentálni mások felé (meg amit beleírhatsz a barátságfüzetbe, hogy igen, ez a kedvenc filmem és az a kedvenc együttesem, később meg kiteheted az iwiwre), mostanra ez organikusan átalakult. Nem szégyellek semmit, ami tetszik, legalábbis kifelé, viszont magamban néha le kell rendeznem, hogy semmi baj azzal, ha épp egy Leiner Laura-regény szippant be annyira, hogy fél nap alatt elolvasom.
Pár év kihagyás után idén másodszorra érzem picit közelebbről a tanévkezdést így, hogy az egyetemen dolgozom, igaz, nálunk ilyenkor őrültekháza van, de azért igyekszünk tompítani a stresszt némi jegyzetboltos papíráru-vásárlással, hogy egy picit visszahozzuk az iskolakezdés gondtalanságát (nekem a tanév eleje sosem volt stresszes, a gimiben meg az egyetemen kifejezetten élveztem a suliba járást). Épp azon gondolkoztam, hogy a blogra is írok egy őszi hangulatú könyves listát, mert beugrott egy könyv, ami pont passzol ide, aztán megtudtam, hogy a szeptemberi Témázás az iskolakezdéshez igazodva a különböző oktatási intézményekben játszódó könyvekről fog szólni.
Én most nagyon egyszerűen, mindenféle kreativitást mellőzve egy listát hoztam azokról a könyvekről, amiket olvastam, és illenek ebbe a témakörbe, aztán majd körbemegyek mindenkinél, hátha találok még érdekeseket, mert egyébként imádom az iskolás könyveket.
Ígértem egy listát az őszre tervezett könnyenolvasós terveimről, és mostanra egész jól összeállt, hogy melyik könyveknek fogok nekiállni (direkt nem az elolvasni szót használom, a félbehagyás jogát fenntartom). Van pár könyvtáras előjegyzésem meg kikölcsönzött példányom, és e-ben is olvasok ezt-azt. Továbbra is a szórakoztatás a cél, továbbra sem szeretném széttépetni a lelkem, csak nyugiban heverészni, és élvezni a mindenféle világot.
Imádtam az augusztust, és az ide-oda mászkálás meg a munkába való visszatérés mellett pár könyvet besuvasztottam a napjaimba, és ahogy írtam, most nagyon élvezem az olvasást, viszont elég nehezen találok rá időt. Úgy érzem, legalábbis nagyon remélem, hogy a szeptember egy picit nyugisabb lesz, csak előbb utol kell magam érni.
És én nem igazán olvasok. Az üresjárat üresjáratában tudom csak rávenni magam, ezért is maradt ki a júliusi összegző, augusztusi még lehet, mert már két könyvvel végeztem, illetve kicsit változtattam a szemléletemen, de erről majd később. Most csak el akartam mesélni, hogy mennyire imádom 2021 nyarát, pedig semmi kedvem nem volt hozzá, már júniusban a szeptemberről álmodoztam. Aztán elkezdtünk lejárogatni a Balatonra, majd körbetekertük, most meg több mint egy hétig csak ott voltunk és semmi hasznosat nem csináltunk.
Ahogy egyre kevesebb időt töltök otthon, úgy kezdtem elhanyagolni a blogot, emellett olvasásra sem jutott túl sok idő, de ez egyáltalán nem frusztrál. Sokkal jobban érzem magam, hogy nem begubózva töltöm a napokat, még akkor is, ha emiatt egyelőre jóval fáradtabb is vagyok, de lassacskán kezdek visszaszokni a pörgésbe. Amúgy én már június közepe óta őszt kívánok, néztünk valami izlandi sorozatot, és közben mindenkiről leirigyeltem a parkát meg a pulóvert.
Hála az esős hétvégéknek, bőven volt időm olvasgatni májusban, és nem szeretném túl sokáig taglalni az időjárást, de közel jártam a megtébolyodáshoz, hogy alig tudtunk kimenni valahova sétálgatni vagy biciklizni a hétvégéken. Viszont úgy vagyok vele, hogy amíg a környezet is ennyire meg van bolondulva, nem fogom rosszul érezni magam amiatt, hogy én sem vagyok teljesen normális.
papírkaktusz 