Nyár van

És én nem igazán olvasok. Az üresjárat üresjáratában tudom csak rávenni magam, ezért is maradt ki a júliusi összegző, augusztusi még lehet, mert már két könyvvel végeztem, illetve kicsit változtattam a szemléletemen, de erről majd később. Most csak el akartam mesélni, hogy mennyire imádom 2021 nyarát, pedig semmi kedvem nem volt hozzá, már júniusban a szeptemberről álmodoztam. Aztán elkezdtünk lejárogatni a Balatonra, majd körbetekertük, most meg több mint egy hétig csak ott voltunk és semmi hasznosat nem csináltunk.

Egy könyvet azért elvittem magammal, az Amit sohase mondtam el-t, de ritkán nyúltam hozzá. Élveztem azt a kevés időt, amíg reggel még hűvös volt az erkélyen, és miközben vártam, hogy hűljön a reggeli kávé, igyekeztem megakadályozni, hogy az Életében Először Nyaraló Macskám lezuhanjon a másodikról. Hosszúakat reggeliztünk. A délutáni kutyasétánál a kapun kilépve már rutinszerűen fordultunk jobbra az Egyperces fagyizó felé, hogy végigkóstoljam az összes ízüket a kókusztól a karamellás joghurton át a rozéig, meg a kutya is kapjon egy gombócot kis tálkából. Miután megkapta a tölcsér végét is, indultunk tovább a nyaralók és a part között, egy hosszú kört téve beugrottunk az idén kedvenccé vált helyünkre, egy bringás megállóba hosszúlépésezni. Aztán reggelizni is odaszoktunk a házi pogácsa meg az óriási cookie-k és a döbbenetesen finom kávé miatt. Sokat jártuk az utcákat, nézegettük, hogy melyik nyaralót fogadnánk el, arról beszélgettünk, hogy egyszer majd itt lesz házunk és milyen jó lesz, aztán megnéztük az eladó ingatlanokat, és gondolom, innentől nem sokat kell mondanom. Azért én nem adom fel a reményt, hogy egyszer a Balatonon fogunk lakni, vicces, hogy most erre vágyom a leginkább, egy évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy hasonló kívánalmaim legyenek.

Imádtam a zárás utáni fürdőzéseket a strandon, a borozást a Jásdiban, ahol olyan különleges békesség uralkodik, hogy legszívesebben soha nem állnék fel onnan. Hasonló a Belső-tó, ahol végre teljes a csönd, annyira, hogy a felhőben repkedő minibogarak zümmögését is hallani. A kutya megy ürgéket keresni, és nyugalom van, nem az a turistaáradat, ami pár utcával feljebb, Tihanyban. Veszprémben kóborolni naplemente előtt. Meg persze fagyizni, borsos marcipán ízű fagyit. Aztán Szigliget, ahol összecsipkedtek a szúnyogok a stégen, meg a brutálcsípős taco. Vagy amikor Akarattyán ebédeltünk, és előtte beugrottunk esküvői időpontot foglalni, hogy aztán mégse ott házasodjunk össze. Igazából tökmindegy, hogy mit csináltunk, imádtuk, mert egyikünk sem volt ezer éve így nyaralni egyben 8 napot, hogy semmi konkrét terv, csak a pihenés, a víz, a fagyi, a fröccsök és a kávék. Fogalmam sem volt, hogy ennyire tudom élvezni ezt, itthon, a Balatonon, hogy bele tudok szeretni ebbe a vidékbe.

Szóval sokkal inkább ezekről az élményekről szól ez a nyár, aminek sok-sok pillanata a gyerekkorhoz kanyarodik vissza és kellemes nosztalgiát ébreszt bennem (nagyon vigyázok, hogy mindez ne csapjon át szentimentális érzelgésbe), és valahogy ez most nagyon jól esik, mintha felülírná a régi berögződéseket, a természethez fűződő nem túl felhőtlen emlékeimet. És az őszt is nagyon várom, mert még lent fogunk tölteni egy kis időt október elején, nincs is jobb az őszi Balatonnál.

Olvasós szemléletváltás

Nem tudom, honnan érkezett a sugallat, hogy ha már ennyire szenvedek a könyvekkel, mi lenne, ha nem búbánatos, lassan csordogáló és nehéz történeteket választanék? Mi lenne, ha végre valahára félretenném a rohadt nagy sznobizmusomat, és elkezdeném szórakozásként értelmezni az olvasást, és ennek megfelelő könyveket választanék? Ki tudja, lehet, hogy Colleen Hoover nem is rossz! (Amúgy annyira nem is jó, szórakozásnak sem.) Vagy a korábban töltelékkönyveknek titulált page turnerek vajon most hogyan hatnának rám? Szóval most félresöpörtem mindent, ami komoly, ami bús, ami mély, egyszerűen csak szeretném élvezni a történeteket, kellemes világokban lébecolni, ahol semmit nem kell túl komolyan venni. Hátha ezek a könyvek pozitív töltetű élményeket adnak, és nem lehúznak, nem véletlenül nem tudom megemészteni mostanában a lélektani jellegű regényeket; inkább átfolynak csak rajtam, meg némi borús ködbe vonnak, de nem is nagyon hagyom nekik, hogy mélyre menjenek. Nem akarok most szenvedni.

Jaj, megvan, a legutóbbi fordításom ébresztett rá először erre az egész dologra! J. L. Armentrout fantasytrilógiájának első részét fordítva döbbenten vettem tudomásul, hogy ez a könyv baromi jól meg van írva. És hogy élvezem ezt a világot, megkedveltem a szereplőket, még munka közben is szórakozom. Már-már izgatottan állok neki a másodiknak, hogy tudjam, hova fut ki a sztori. Gondoltam, mi van, ha egy csomó ilyen könyvről lemaradok csak azért, mert egy kicsit fennhordom az orrom?

Pár olvasnivalót össze is gyűjtöttem fejben, amit most őszintén tök szívesen elolvasnék:

  • Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala – már folyamatban, tökéletes!
  • Ernest Cline: Ready Player Two – szintén folyamatban, egyelőre élvezem, és kicsit félek, mert sokan lehúzzák
  • Leiner Laura: Ég veled!
  • Theodora Goss: Az alkimista lányának különleges esete
  • T. J. Klune: Ház az égszínkék tengernél
  • Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
  • Rainbow Rowell: Szív küldi (nagyon fáj ez a cím, eredetileg Attachments)

Remélem, hogy ezzel most tényleg, tartósan sikerül visszarázódnom az olvasásba, és nem csak egyfajta kötelességként fogok tekinteni rá.

Szép szeptembert nektek, én már nagyon várom, hogy ott tartsunk.

Nyár van” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Tiszta relaxáció volt olvasni ezt a bejegyzést. Annyira örülök neked, hogy ilyen szuper élményekkel gazdagodtál. A Balaton és környéke felfedezése nekem is egyre nagyobb vágyam, hasonló élményeket szeretnék gyűjteni 🙂
    Az olvasáshoz csak annyit tudok mondani, hogy hajrá – én tényleg igyekszem mindent is olvasni, és nem akadok fenn, hogy a szépirodalmi könyv után jön egy romantikus. A könyvlistádról ajánlom a Ház az égszínkék tengernél – naggyon cuki!, Az alkimista lánya érdekes koncepció, épp ma ajánlottam egy olvasónak a könyvtárban, aki szereti a fantasyt. na és Rainbow Rowell is kedves könyveket ír. Nekem most Agatha Christie a hasonló könnyed menedék 😀
    (azt a kis képet te alkottad? Nagyon tetszik!)

    Kedvelés

    1. Köszönöm ❤ Láttam, hogy ti is egyre inkább egymásra találtok a Balatonnal 🙂 Teljesen más energiák vannak ott, nem is értem, eddig hogy nem vettem észre.
      A Ház az égszínkék tengernélt már elő is jegyeztem a könyvtárban, kíváncsi vagyok rá nagyon, jó lesz bekuckózni vele.
      Igen, nekiálltam múltkor festegetni, egyelőre csak próbálgattam a kis cuccaimat, köszi! 🙂

      Kedvelés

  2. De jó volt olvasni most a nyaradról. Süt a nyugalom, a relax, meg a boldogság a soraidból. Szuper, hogy ennyi szép emléket adott neked 2021. nyara.
    A idei nyaralásom alatt bennem is megfogalmazódott, miközben a 3. este néztem végig a tavi naplementét, hogy én így szeretnék megöregedni. Tó vagy vízpart mellett, csendesen. Szóval teljesen tudok azonosulni a vegyünk házat a Balatonnál elhatározásotokkal.
    És dettó az olvasáshoz való hozzáállásod: idén megengedtem magamnak, hogy teleolvassam magam romantikusokkal, és haláli jól szórakozom rajtuk 🙂
    A Ház az égszínkék tengernél tök humoros, meg cuki. Viszont ha javasolhatok, szerintem LL-től a második Iskolák Országos Versenyét olvasd inkább, az első depisebb az alaptémája miatt. Csak a feel-good érzésed miatt mondom 🙂 Az Attachments anno nagyon tetszett, tényleg kár ezért a címért amúgy.
    És hajrá októberi Balaton, legalább ennyi szép dolgot nektek az őszre is!

    Kedvelés

    1. Vennünk kéne közösen egy házat a Balcsiparton, és együtt lejárni ❤ Minden egyes alkalommal, amikor lemegyünk, egyre inkább azt érzem, hogy tudnám élni ezt az életet, pedig régebben a hideg is kirázott volna a gondolattól.
      Láttam, hogy sok laza könyvet olvastál, nagyon jól tetted! 🙂 Közben már kihoztam az Iskolák Országos Versenye első részét a könyvtárból, és amúgy nem volt gáz, mármint a téma ellenére könnyed, folytatom is hamarosan, mert nagyon kikapcsolt!
      Köszönjük 🙂

      Kedvelés

  3. Hát lányok, én meg itt könnyezek be, hogy öregedjünk meg együtt a Balaton parti naplementét nézve… :”) De amúgy tényleg nem szentimentális, ahogy írtál róla, hanem csupa jó érzéssel töltött el, és vágyódással, nagyon jó volt olvasni, tökéletes nyár, és tökéletes nyaralás jutott ki neked, tényleg! Remélem, hogy ősszel is minden klappolni fog. És hogy egyszer lesz házad a Balatonon ♥
    Szuper a listád, és a lazulás is az olvasmányokkal, így kell ezt! 😉
    A Hail Mary nekem nagyon bejött, a RPT-val kapcs a Prince-es rész szar szerintem, a többi élvezhető, remélem tetszeni fog. 🙂

    Kedvelés

    1. Mi van velünk, hogy ilyen érzelgősek lettünk? 😀 Köszi mindent, egyelőre minden nagyon simán megy az ősszel kapcsolatban is, kezdek gyanakodni, hogy hol lesz a csapda. Ha meg lesz házunk a Balcsin, akkor jöhettek ti is bármikor ❤
      A RPT nekem végül inkább csalódás lett, de lehet, hogy részben azért, mert a 80%-át egy nap alatt vittem végig, és kicsit töménynek éreztem, plusz nagyon elhúzódtak benne a küldetések, amik nem is voltak túl izgik. Mindegy, azért nem volt rettenetes. 🙂 A Hail Mary viszont eddig szuper, nekiálltam!

      Kedvelés

      1. Bakker, csak nem öregszünk?! 😀 … :”)
        Örülök, hogy megy minden a maga rendjén. Jaj, én is ilyen vagyok ám, hogy ha minden jól megy, akkor elkezdem várni, hogy mi az amim félresiklik majd… Van ennek a jelenségnek valami neve is, de mindig elfelejtem.
        Kár, hogy csalódás lett az RPT, de nagyon örülök, hogy a Hail Mary, úgy tűnik bejön. 😉

        Kedvelik 1 személy

      2. Igen, én is ilyen vagyok, PuPi, mindig félek, hogy ha nem vagyok elég éber, akkor történik valami rossz a sok jó közepette, pedig az élet se feltétlenül ezt bizonyítja.
        A Hail Mary jó lesz, mondjuk töményebbnek érzem, mint A marsit, de élvezem 🙂

        Kedvelés

  4. Most a bejegyzésed miatt instant költöznék le a Balatonra. 😀 Nagyon jól átadtad, mit jelent neked ez a nyár, öröm volt olvasni.
    Szerintem nyáron amúgy is nehezebben csúsznak a nehéz regények, meg na, lehet tényleg csak szórakozni olvasás közben, nem kell mindig széttépetni a lelkünket.

    Kedvelés

    1. Bocsi 😀 Mi is már azon gondolkozunk, hogy hogy lehetne elérni, hogy 10 év múlva ne nagyon kelljen dolgoznunk, hogy ott élhessünk.
      Nyáron minden, ami nehéz, nehezen csúszik, a túl mély dolgokhoz nincs türelmem, csak ignorálom őket. Ha meg figyelemelterelés kell, akkor jól jönnek a pörgős könyvek:)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s