JANUÁR

A mindenki által végtelennek tartott január során szerencsére nem hagyott el a jókedvem, és bár volt néhány akadály meg idegtépő napok is akadtak bőven, kiegyensúlyozottságban telt a hónap, így az időhiány ellenére sikerült három könyvet befejeznem, meg egy negyedikben félig elmerülnöm. Most épp a naplementét bámulva írom ezt a bejegyzést, miközben a ház túloldalán szivárvány feszít, és megszámlálhatatlanul sokszor néztem végig a naplementét az új lakásból, tehát nekem senki ne mondja, hogy gusztustalan és szürke volt ez a hónap.

Még vásároltam is könyvet, de minek!

Kezdő crazy plant lady lévén úgy döntöttem, el kell olvasnom a Barátom, a filodendront, tök jókat olvastam róla, ezért volt bátorságom saját példányt szerezni belőle, gondoltam egy efféle szép és biztos hasznos non-fictionnek jó helye lesz a háztartásban. Arról majd mindjárt, hogy mekkorát tévedtem.

januári olvasások

Gáspár Fanni: Az Alhambrában nem jártam
Tökéletes olvasmány volt ez nekem egy olyan időszakban, amikor százfelé állt a fejem, alig volt időm valamire, folyton cikáztak a gondolatok a fejemben, és amikor ezt a könyvet elővettem, mindig pillanatok alatt vissza tudtam rázódni az eseményekbe, hála Fanni ismerősen gördülékeny stílusának. Egyszer sem akartam a telefonom után nyúlni reflexből, amit akkor szoktam csinálni, amikor kezdek kizökkenni egy sztoriból, vagy csak szimplán elunom. Nekem erre volt szükségem, nagyon örülök, hogy elolvastam, nagyon örülök annak is, hogy Fanni megírta, sok-sok gratulációt küldök neki innen is, és majd talán addig is eljutok egyszer, hogy megírjam neki is, hogy mennyire jól esett az utazásokhoz köthető történeteit olvasni, mellesleg a könyv jóval több egy sztorizgatásnál. Itt tudjátok megvásárolni egyébként, teljes szívemből ajánlom.

Summer Rayne Oakes: Barátom, a filodendron
Jó, hát fentebb utaltam már rá, hogy mekkora csalódás volt ez a könyv. Nem azt vártam, hogy majd megmondja, hogy az anyósnyelvet hányszor locsoljam egy héten, vagy hogy mit kezdjek a legénypálmámmal, ha sötétbarna pöttyök kezdenek megjelenni rajta, de ennél egy fokkal gyakorlatiasabb könyvre számítottam. Az egész teljesen elrugaszkodott; egy kezdő növénytartó számára szerintem inkább ijesztő és overwhelming, mint inspiráló. Én inkább lefagytam, amikor a szerző latin nevekkel kezdett dobálózni, meg az alapvetően elég extrém rajongását fejezte ki a növények iránt, de lehet, hogy bennem van a hiba, viszont én csak pár növényt szeretnék életben tartani, gondozgatni, szeretgetni, és ez így sok volt egyszerre. Rengeteg benne az ismétlés, sok-sok idézés szerepel a könyvben különböző emberektől, akik ilyen-olyan nehézségeken mentek keresztül, és a növényeknek hála most minden ok. De igazából az összes idézet ugyanerről szól, és ha nem 100, hanem csak 5 ilyet kellett volna elolvasnom, nekem bőven elég lett volna. Szóval ezzel a könyvvel én semmit nem tudtam kezdeni, nagyon kevés kézzelfogható infó van benne, vagy olyasmi, amit megszívlelne az ember.

Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok
Óriási meglepetés volt ez a könyv, és bár az első felét jobban élveztem, mint ami azután következett, nem tudok rosszat mondani rá, egy iszonyú egyedi, friss, különleges regény ez. Imádtam a jelentőségrészecskékkel teli várost, a Filmes életmódkalauzt, a járatokat, és még a csavarra is rájöttem! Mágikus, de nem zavaros, értékes gondolatokkal, és dupla befejezéssel.

A Filodendronnal viszont kipipáltam egy tételt a VCS-listámról, legalább ennyi örömöm legyen. A növénykéink gondozásához meg majd inspirálódom máshonnan.

Most egyébként újra belevágtam a Hail Mary küldetésbe, amit egyszer nyáron elkezdtem, csak valahogy elfelejtődött. Néhány mondat után rájöttem, hogy nem folytathatom ott, ahol abbahagytam, mert semmire sem emlékszem belőle, úgyhogy nekiálltam az elejétől, és nem bántam meg, annyira szuper, annyira imádom! Ezután majd az Artemist is el akarom majd olvasni szerintem. De ne menjünk ennyire előre, ez majd a februári összegzésbe úgyis bekerül.

JANUÁR” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Szerintem se volt gusztustalan és szürke most a január, de hosszúnak hosszú volt. 😀
    Tök jó, hogy már egy vcs pipa, igaz kár érte, hogy csalódás volt… Én se örülnék, ha kicsit jobban plant ladyskedni akarnék, és ilyesmit kapnék, mint ami ebben a könyvben van, ez nem motiváló.
    A Dombvárosi rejtekjáratok nekem is kívánságlistás, Meseanyu miatt, de most már persze miattad is, meg hát baromi kíváncsi lettem erre a “dupla” befejezésre. 🙂

    Kedvelés

    1. Hát a januárhoz képest a február úgy elrepült, hogy husss!
      A Dombvároshoz kell egy lelkiállapot szerintem, elég fura a hangulata, a témája,de épp ezért nagy kincs szerintem 🙂

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s