brain dump február elején

Mondanám, hogy utólag csatlakozom a januári témázáshoz, de már február van. 17 nap van hátra a naptári télből, és még ha egészen gyorsan el is repült nekem az első két és fél hónapja, azért nagyon várom a tavaszt, mint mindig. A konkrétabb olvasós terveimről beszámoltam az évzárós posztban, de most új lendülettel végiggondolom, hogy miket szeretnék csinálni-olvasni, és pár dolgot megosztok veletek itt is.

Ha már írtam, akkor bocs, de az év eleje nekem idén nagyon nem a “hú de kisimult lettem a karácsonyi szünettől, és most tele vagyok energiával” vibe-bal kezdődött. Borzalmasan fáradt voltam, boldog-fáradt, de attól még fáradt. Mentálisan, fizikailag is, de főleg az első zavart, tekintve, hogy szellemi munkát végzek, és délutánra sem csillapodtak le a gondolataim; csapok, polcok, lehetséges tárolók, előszobafalak, spagettisdobozok, szűrőkanalak, szőnyegek és mosogatógéptabletták pattogtak a fejemben, és képtelen voltam lecsillapítani az agyamat. Ilyen állapotokban azért elég nehéz tiszta lappal kezdeni egy évet, de legalább ott volt/van az új lakás, ami valahol mégis egy friss kezdet, teljesen máshogy élem itt a napjaimat, mint azelőtt a másik helyen.

Most ez a poszt egy kicsit terápiás jellegű, próbálom összeszedni a gondolataimat arról, hogy miket olvasnék szívesen a közeljövőben.

Szóval mit olvassak?

2022-re tehát beneveztem a Várólistacsökkentésre, ez lett a 24-es listám, amiről egyet már ki is pipálhattam a csodálatos (nem) Barátom, a filodendronnal. Gondolom, nem én vagyok az egyetlen az ember a földön, aki minél jobban halogat valamit, annál félelmetesebbnek tűnik neki, és annál jobban hajlamos tovább halogatni. Azért indulok idén a VCS-n, hogy kicsit motiváljam magam arra, hogy a régi várólistaelemek felé is nézelődjek – mellesleg nekem nincs százéves várólistám, néha törölni szoktam őket, és újat kezdeni, pont azért, mert egy idő után idegesítenek a túl régi elemek.

Gondoltam arra, hogy az alternatív listát a magánkönyvtáram példányaiból állítom össze, hogy azokat is fogyasszam, de végül megegyeztem magammal abban, hogy nem leszek ilyen szigorú. Úgysem nagyon vásárolok már könyvet, tehát nem áll hegyekben az olvasatlan.

Lehetnének akár újraolvasási ambícióim is, mert lenne hozzá kedvem, csak nyilván sajnálom rá az időt, mivel olvasni sem tudok túl sokat. Viszont mindig fellelkesülök egy-egy régi olvasmányom kapcsán, mostanában Az üvegbura csalogat nagyon, de egy hónap múlva majd biztosan valami más fog.

Azt hiszem, idén is maradok a nem túl hosszú köteteknél, olyan könyvekre van most szükségem, amiknél nem érzem azt, hogy ó bakker, még hátravan 450 oldal, mi lesz velem? Nyilván akad pár hosszabb könyv, amit ezer örömmel olvasok, a Zavaros vérhez biztosan visszatérek majd, az is lehet, hogy elkezdem az elejétől, mert már alig emlékszem valamire abból, amit eddig olvastam, talán tavaly tavasszal? Azért is hagytam akkor félbe, mert nem végigszenvedni akartam magam rajta, akkori lelkiállapotomban viszont nem pörögtek annyira az oldalak. De tudom, hogy jó lesz, és én imádom, hogy ilyen hosszúak ezek a sorozatrészek!

A közeljövőben egyébként ezeket a könyveket tervezem olvasni:

Karl Ove Knausgård: Halál – iszonyú kíváncsi vagyok, hogy nekem mennyire fognak tetszeni a szerző regényei, alig várom, hogy belekezdhessek!
Dolly Alderton: Minden, amit tudok a szerelemről – fogalmam sincs, miért akarom ennyire ezt a könyvet, de vágyom most valami könnyedre. Tegnap neki is álltam, és boldogan konstatáltam, hogy ez egy brit könyv, nem amerikai, és eddig teljesen odavagyok érte.
Bridget Collins: A könyvkötő – ezt már egyszer elkezdtem, csak vissza kellett vinnem a könyvtárba, pedig nagyon megfogott.
Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & the six – felülök a hypevonatra én is.
Matt Haig: Éjfél könyvtár – szintén.
Jessie Burton: Múzsa – várólistacsökkentek, és művészetekhez van most kedvem.
Sarah Knight: Nagy ívben – nem tudom, mennyire bullshit, akár a maga műfajában is, de belenézek, mondjuk asszem egészen tökélyre fejlesztettem már a leszarást, csak pár területen vannak gondjaim vele.
Yuki Hattori: Macskanyelv – mit mondhat a macskám, amikor megkérem, hogy ne püfölje a sugáraráliát? Mit akarhat, amikor kétszer hangosan bekopog a szekrényajtón, majd felugrik az ágyba? Mire gondolhat, amikor élvezi a simogatásomat, majd egyik pillanatról a másikra kettéharapja a kezem? Megannyi rejtély, amit hátha most sikerül kibogozni.

Amíg azt vártam, hogy leteljen a karanténom, és végre eljussak a könyvtárba, belekezdtem otthon két könyvbe is, az egyik Gárdos Péter Hét mocskos napja, de totál lehoz az életről, és rájöttem, hogy nem akarok háborúhoz köthető könyvet olvasni, tekintve hogy épp második világháborús könyvet fordítok. Úgyhogy elővettem Brené Brown Bátraké a boldogság című önismereti könyvét, de azt hiszem, most parkolópályára kerül mindkettő, hiszen azóta kiszabadultam a bezártságból, és eljutottam a könyvtárba.

Egyéb terveim nincsenek, egyre inkább ódzkodom az előregondolkodástól, legfeljebb negyedévekben tudok előretekinteni. Annyi váratlan esemény történik folyton, és annyit változik az ember, változnak a preferenciák, hogy teljesen felesleges erőfeszítésnek érzem, hogy előre megtervezzek egy egész évet, ráadásul szorongást vált ki belőlem – talán épp a hiábavalósága miatt. Engem egyébként ez nem igazán zavar, csak senki ne várja tőlem, hogy megmondjam, hova megyek idén nyaralni. 🙂

brain dump február elején” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Bármikor csatlakozhatsz amúgy a témázáshoz. 😉
    Jó így kicsit tervezgetni, de valóban annyi változó van, hogy a negyedéves távlat kb elég, és én is kivagyok, ha valaki nyaralással nyaggat, pláne hogy a gyerekkel meg ugye egyébként is még lehetetlenebb tervezni – sose vót még, honnan tudjam milyen lesz egy egyévessel nyáron ugye?! 😀
    Ez a Macskanyelv érdekesen hangzik amúgy, kíváncsi leszek a verdiktre, főleg, hogy a stílus milyen, érdemes-e időt szánni rá. 🙂
    Zavaros vér♥ Ú, én nem is emlékeztem már, hogy belekezdtél, de félbemaradt. Nagyon fog tetszeni szerintem! (remélem… ) És hamarosan folytathatod is akkor az újjal. 😉
    A Múzsa engem is érdekel, de most előbb a babaház volt soron, azt is olvastad?
    Bocs, hogy így letámadtam most a blogod a kommentekkel, ezer éve meg vannak nyitva ezek a bejegyzések, és most egy kis esti gyors “tabcsökkentés” keretein belül a te posztjaidat ikszelgettem ki 😀

    Kedvelés

    1. Oksi 🙂
      Fú, már én is személyes sértésnek veszem, ha a nyárról kérdezget valaki, hagyjanak békén pls, azt sem tudom, két hét múlva mit csinálok. Meg épp hova lehet menni, hova nem, hány oltással, brr… Gyerekkel meg hát még nehezebb tervezni.

      A Macskanyelv nem sok újat mondott, cuki könyv, de nem sok mindenre jó. Most azt olvastam, hogy Jackson Galaxy könyveit ajánlgatják, egyet ki is néztem, állítólag kicsit mélyrehatóbb.

      A babaház már megvolt, tetszett is annak idején, és most ezzel a lendülettel megyek is elolvasni a posztodat róla 🙂

      Jaj, és mindig örülök a kommentjeidnek, de sose érezd kényszernek, jó? 🙂 Én leszek az utolsó, aki megsértődik, ha nem kommentelsz 🙂

      Kedvelés

      1. Én néha régebben is annak vettem, mert nem terveztem annyira előre a nyarat, meg mindig olyan érzésem volt, hogy elvárás, hogy nyaraljak valahol, és arról informáljak is mindenkit…
        Köszi, ez volt amúgy a sejtésem a Macskanyelvről! Hátha az a másik jobb lesz tényleg.

        Jaj nem kényszer ez, csak tényleg tologattam, ezek a kis kikapcsoló tevékenységeim, kellenek is. Nálad meg mindig olyan jó olvasgatni, aztán ingerenciám támad reagálni is valamit. 😀

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s