FEBRUÁR


(disclaimer: ebben a posztban nem lesz szó háborúról)

Hát ki ez a lány?? Aki ennyi könyvet elolvas egy hónapban? Jó, kettő közülük gyorsan végigpörgethető non-fiction, másik hármat meg végtelenül élveztem, ezért eszembe sem jutott telefont nyomkodni közben (igaz, letöröltem róla minden közösségi médiát, meg a kedvenc addiktív tilitoli zöldséges játékomat is). Csodálatos könyveket olvasok, újra lelkesedem a könyvekért, nem tudom felidézni, hogy mikor éreztem ilyet utoljára. Ahogy fekszem a kanapén, olvasom az Emberiséget, szemben a könyvespolc, és még az ezer éve halogatott saját példányokhoz is megjön a kedvem. (Igen, az ott kutyaszőr rajtam.)

5 könyvvel zártam

Andy Weir: A Hail Mary-küldetés – Januárról, sőt még tavaly augusztusról hoztam át ezt a regényt, gondoltam, simán felveszem a fonalat, de aztán inkább elkezdtem az elejéről, és nem bántam meg, egyrészt sok mindenről elfeledkeztem már, másrészt Andy Weirt olvasni mindig öröm, akár kétszer is. Végtelenül élveztem az egészet, bár a második felében időnként sok volt nekem, de tudom, hogy Weir specialitása, hogy rendkívül alaposan elmagyaráz és levezet minden folyamatot, csak az én ízlésemnek ez néha-néha túl sok volt. Kellemesen megható, izgalmas, picit azért kiszámítható, de abszolút odaszögezi az embert a kanapéhoz.
Sarah Knight: Nagy ívben – Középhaladó szintű leszaró vagyok, rengeteg dolog egyáltalán nem tud már meghatni, szépen húzogatom a határaimat, de én is dudálok meg káromkodok a szöttyögő suzukisok, a bürokrácia, az idegesítő ismerősök és egyéb teljesen jelentéktelen tényezők miatt. Arra jó volt, hogy minden alkalommal, amikor hasonló felesleges okból kiugrik a vérnyomásom, eszembe jusson a leszarom-költségvetés, vagyis hogy ez nem fér bele már abba a körbe, ami miatt idegeskednem kell. A többi dologra meg tényleg magasról teszek már. Rövid, gyorsan olvasható, nem kell csodát várni tőle, és nyilván mélyen gyökerező beidegződéseket nem fogsz ennyivel kiirtani magadból, de érdemes végigolvasni. (Mark Mason könyvét azért jobban ajánlom, az sokkal mélyebb.)
Dolly Alderton: Minden, amit tudok a szerelemről – Lehet, hogy már év elején avatok egy kedvencet, ugyanis minden sorát imádtam ennek a könyvnek. Én az elején teljesen meglepődtem, hogy a szerző brit, nem amerikai, és lubickoltam az angol környezetben, ráadásul a szerzővel kb. egyidősek vagyunk, így a nosztalgiafaktor is tökéletesen betalált. Nem vagyunk hasonlóak, nem ezért éreztem magamhoz annyira közelinek Dolly történetét. Viszont ezeken a fejlődési stációkon mindannyian átmegyünk, illetve mindannyiunk barátságai átmennek, és sokszor jó érzés volt látni a saját gondolataimat az oldalakon. Igazi feelgood olvasmány, de azért bőven vannak benne mélységek. Lesz sorozat is ám!
Yuki Hattori: Macskanyelv – Amit a macskád igazán akar – Egy-két új infót leszámítva nem sok érdekességet adott nekem ez a könyv, nagyon kezdő macskásoknak jó lehet, illetve most én is nekiálltam azon gondolkozni, hogy milyen – nem ocsmány – mászókát szerezhetnék a Lajosnak, hogy a magasból is tudjon szemlélődni, meg igyekszem a jövőben hanyagolni az illóolaj-párologtatást. Kicsit túl óvatoskodó volt nekem, viszont a kivitelezésre, az illusztrációkra öt csillagot adok.
Rutger Bregman: Emberiség – Az idealista ember szellemi tápláléka. Imádtam olvasni, imádtam, hogy nem unok halálra egy túlnyomóan történelmi témájú ismeretterjesztő könyvet, hanem élveztem, hogy okosodom, és szerintem bármit elolvasnék, amit ez a fickó ír, mert nekem így még nem adott el senki történelmet. Ami alapvetően nem szokott érdekelni. Tetszik a hozzáállása, hogy legyen az idealizmus az új realizmus, én azért ennyire nem vagyok derűlátó, meg az sem vigasztal túlzottan, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve, de mindenképp megnyugtató érzés volt olvasni a jelenlegi nemzetközi események mellett.

Három másik könyvbe is beleolvastam, mindegyiknek az elején járok, róluk majd a márciusi összegzésben úgyis írok.

A februárról nagyjából ennyit tudok mesélni, nekem elég színtelenül telt, de legalább gyorsan. Most tavaszra van pár programunk, amit érdemes várni, és egyébként a hétköznapokkal se lenne különösebb problémám, ha az energiaszintem nem a béka segge alatt lenne meg tudnék normálisan aludni.

A többiek februárja:

Dóri

FEBRUÁR” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s