MÁRCIUS

Március első felére még kitartott a februári olvasási lendületem, és ha nem lett volna annyi dolgom, egy vagy két plusz könyvet még be tudtam volna fejezni, de határidős fordítanivalóm volt, és az utolsó 1-2 hét ilyenkor mindig eszeveszett. Vasárnap viszont leadtam a könyvet, és most egy picit szusszanhatok, legalább délutánonként, főzhetek finomakat, olvasgathatok, meg végre kivasalhatom a tavaszi ruháimat satöbbi. Volt egy háromnapos fellélegzésünk is a hosszú hétvégén, fél év után végre megint leruccantunk a Balatonra, mert rájöttünk, hogy nem bírjuk ki húsvétig,

olvasások

Jessie Burton: Múzsa – Örülök, hogy felkerült a Várólistacsökkentős polcra, különben ki tudja, mikor került volna sorra. Igazán kellemes olvasmány volt, nem az, ami életem végéig velem marad, de egy nagyon szépen megírt két síkon futó történet művészettel, Spanyolországgal, Londonnal, érdekes főszereplőkkel és egy megoldatlan rejtéllyel.

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & the Six – Semmit nem tudtam erről a könyvről, úgyhogy kissé meg is lepődtem, amikor random kinyitottam, majd végigpörgettem, és láttam, hogy milyen a felépítése. Rájöttem, hogy az egyik kedvenc műfajom a mockumentary (nem hiába az egyik kedvenc könyvem a Zombiháború), meg imádom a “kitalált igaz történeteket”, mint pl. az Ellen Rimbauer naplója, valamiért akkora plusz ad ez a tényező nekem a történetekhez, hogy instant jobb helyről indulnak nálam. Eleinte egyébként nem igazán hatott meg ez a könyv, aztán nagyon hamar bedaráltam. Ami a leginkább megmaradt, hogy hányféle nő létezik, akár csak ha a könyv 3 leglényegesebb női szereplőjét nézzük. Mindenkit más életforma tesz boldoggá, és olyan szép, ahogy ez a három csaj támogatja egymást ebben – nem feltétlen barátokként, hanem ahogy sikerül.

Miranda Cowley Heller: Papírpalota – Hát. Ezt a regényt most nagyon sokan szeretik. Olyanok is, akiknek sokat adok a véleményére, és akikről sejtem, hogy nem a Reese Witherspoon könyvklub hívószó rántott be. Nyilván nem volt cél, hogy szimpatikus legyen a főszereplő, és látjuk, hogy milyen generációkon átívelő minták – valamint a saját gyerekkorában történt események – teszik azzá, aki, mégsem esett jól olvasni, illetve időnként el is untam. Bár volt pár epizód, amikor rendesen megemelkedett a pulzusom, nem tett rám különösebben nagy hatást, szerintem pár hónap, és elfelejtem.

Nádasdy Ádám: Milyen nyelv a magyar? – Ő is VCS-s könyv, eddig a havi egy átlagban megvan. Gyönyörű cukiság, ami a külsőséget illeti, belül pedig tiszta hasznos, örülök, hogy elolvastam. Tényleg sokat megtudtam a magyar nyelvről, valamit a munkámban is tudok majd hasznosítani, illetve tetszik, hogy valaki leírta a nyelvészet “megengedő” szemléletét, és a nyelvromlásról szóló mítoszokat is megcáfolta.

Félbehagytam három könyvet: az Arthur Lesst, miután három este is teljes érdektelenséggel tettem vissza az éjjeliszekrényre néhány oldal olvasása után. Azt hittem, majd pörögni fognak a lapok a kezem alatt, de hamar rájöttem, hogy nem igazán köt le Arthur története. A másik a Mítosz volt Stephen Frytól, rá kellett jönnöm, hogy nem igazán szeretem az ilyen erőltetetten vicces könyveket, nekem inkább kínos volt, de érdekes semmiképp.
És legnagyobb fájdalmamra Knausgård Halálát sem bírtam végigolvasni, pedig ráadásul a VCS-s listán is szerepel. Ha valamivel kiegyensúlyozottabb lelkiállapotban lennék, végigértem volna rajta, mert tetszik, és kíváncsi is vagyok rá, szóval szeretném még később újra elővenni, de most nagyon rátelepedett a lelkemre.

Megint benne vagyok néhány olvasmányban, szeretek mostanában párhuzamosan olvasni, ha van egy megkezdett könyv a hálószobában meg a nappaliban is, amit aztán cserélgethetek. Most egyébként nagyon “női könyves” időszakom van, a márciusom is az efféle regényekről szólt, és ahogy most állunk, az április is ilyen lesz, a jelenleg párhuzamosan olvasott könyveimet mind nők írták, kertekben, virágok közt játszódnak (oké, nem mind), de tervben van egy Éjfél könyvtár is.

Na, jó, ha már itt tartunk, miért ne jöhetne egy TBR?

Beleértve a már folyamatban lévő könyveket is:

Julia Kelly: Az utolsó kert Angliában – A tavasszal együtt megjött a kedvem egy kis cottagecore-hoz is. Már olvasom, de néha kicsit uncsi, illetve nem értem, miért kell ennyi szereplő, szóval nem ígérem, hogy végigolvasom.
Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel – Talán még a régi, tumblrös időkben fedeztem fel ezt (angolul), és miután beszerezte a könyvtár a magyar nyelvű példányt, lecsaptam rá.
Holly Ringland: Szirmokba zárt titkok – Valaki nagyon lelkendezett róla, és most tényleg nagyon vágyom a növényes-természetes-virágos-elvonulós könyvekre.
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át – Kicsit más vibe, de VCS és régóta halogatom.
Matt Haig: Éjfél könyvtár – Még semmit nem olvastam Haigtől, és olyan előérzetem van, hogy ő nem az én szerzőm lesz, de ne ítélkezzünk, amíg nem olvastunk tőle, ugye?
Richard Osman: Csütörtöki nyomozóklub – Ha sikerül érte eljutnom a könyvtárba, akkor vele is megpróbálkozom áprilisban.

A többiek márciusa:

Amadea
Dóri

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s