Wizzair hírlevél helyett most könyvet olvasok – Témázunk

Újrakezdő bloggerként ismét csatlakozom a Témázók csapatához, egyből egy olyan kérdéskört körbejárva, ami nagyon közel áll a szívemhez, és amit nagyon testhezállónak éreztem. Az egyik fele a témának a születési/lakóhelyünk környezetében született irodalmi vonatkozások körbejárása, és egy kis idegenvezetés a környéken ezen a vonalon. A másik pedig az olyan irodalmi helyszínek, ahova mi is elvágyódunk, beleértve a külföldet, vagy akár hazai könyvesboltokat, programokat. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy jó, de akkor Győrről mit. Körülnéztem a molyon, nem nagyon lettem okosabb. Mindegy, régen az utazás volt a mindenem, akkor majd az irodalmi álomhelyszínek lesz az én terepem! Itt viszont arra jöttem rá, hogy ebből a szempontból sem vagyok már a régi, de erről majd később.

Úgyhogy kicsit renitensként meg fogom kerülni a kérdést, és elmesélem, hogy hogyan találtam meg a helyem egy olyan környéken, amit eddig sosem éreztem a magaménak, és hogy mi lett a régi nagy elvágyódásaimból.

“Wizzair hírlevél helyett most könyvet olvasok – Témázunk” Tovább olvasása

Azóta is gondolok ezekre a könyvekre

Bizonyára minden könyv hozzánk tesz valamennyit, még a trash meg a guilty pleasure kategória is, meg az is, ami felbosszantott, és amit a sarokba vágtál volna. Viszont csak néhány olyan könyvet tudok felsorolni, amitől szó szerint libabőrös leszek, mert akkorát formáltak a gondolkodásomon, és olyan felismeréseket kaptam tőlük, amik azóta is szinte nap mint nap eszembe jutnak. Kiráz a hideg a “kötelezővé kéne tenni” kijelentéstől, úgyhogy ezt itt most hanyagolom, meg egyébként könyvélményileg nem feltétlenül kimagasló mindegyik (1-2 azért igen), szóval senkit nem akarok rábeszélni semmire, inkább majd írjátok meg a végén, hogy nektek vannak-e ilyen emlékezetes gondolataitok egy-egy könyvből, mert nagyon kíváncsi vagyok!

Ha jobban végiggondolom, szinte mindegyik könyvben egy-egy feminista gondolat, nézőpont ragadott meg, de mindenképpen a női nézőpont egyedi ábrázolása, és iszonyú hálás vagyok ezeknek az íróknak azért, hogy elmélyítették a meggyőződéseimet és fel(jebb) nyitották a szemem.

“Azóta is gondolok ezekre a könyvekre” Tovább olvasása

2020-ról 2021 áprilisában

Végül is, csak 3 hónapot kések ezzel a poszttal.

Ahogy korábban felvezettem, nagyon kevés könyvet olvastam 2020-ban, és azt is rendkívül hullámzó intenzitással. Életem legjobb éve volt a tavalyi, és nagyon ritkán jutott eszembe könyvek felé orientálódni egy-két könyvtárazós fellángolást leszámítva (ami aztán jó sok félbehagyást eredményezett).

15 könyvet fejeztem be végül, és mutatom, hogy melyikeket szerettem közülük nagyon. (Meg majd azt is, hogy melyik volt fájdalmas csalódás.)

“2020-ról 2021 áprilisában” Tovább olvasása

Én és az olvasás – 2020/21 edition

Finoman szólva is rohadt válogatós lettem. Tavaly legalább kétszer annyi könyvet hagytam félbe, mint amennyit befejeztem, és pillanatok alatt be tudok durcizni, ha nem köt le eléggé egy könyv, márpedig a megkezdett könyvek nagy része nem köt le eléggé. Nem emlékszem már, hogyan kell elveszni egy történetben, a rám gyakorolt hatásuk is messze elmarad a régitől.

Pedig amúgy baromi sok könyv érdekel, tele vagyok tematikus listákkal, és booktube videókkal meg könyves insta fiókokkal hergelem magam, hogy még több érdekeljen, amit aztán úgysem fogok elolvasni soha.

Szóval a könyvek érdekelnek, de az olvasás már nem annyira.
És nem, ehhez semmi köze a vírusnak, mert régebb óta érzem ezt, hogy az élet mindig izgalmasabbnak tűnik, mint elnyúlni a kanapén egy kitalált történettel, igen, még korona idején is izgalmasabbnak tűnik az élet. Meg amúgy én csak akkor tudok olvasni, amikor aránylag kiegyensúlyozott a lelkivilágom, és ennek a hobbinak sem a mélyrepülések, sem a kiugróan boldog időszakok nem kedveznek. 2019-ben az előbbiből, 2020-ban meg az utóbbiból jutott bőven, de nyilván a boldogságnak most örülünk.

Arra jutottam, hogy nem erőltetem azt, ami nem passzol bele valamelyik kategóriába:

“Én és az olvasás – 2020/21 edition” Tovább olvasása

Amúgy ki olvas még blogot 2021-ben?

Jó, én a kedvenc könyvesblogger barátnőim posztjait el szoktam olvasni (meg egy-két másik könyvesblogot is követek), de azon kívül minden más tl;dr kategória, különben is, jelenleg mindenki az új esetszámokra, az új vakcinákra meg a korlátozások változtatásaira kíváncsi.

Az elején lefutom a disclaimer köröket:

  1. Nem ígérek semmit, se rendszerességet, se tartósságot
  2. Nem vagyok ugyanaz, mint régen, de annyira azért más sem
  3. Elég keveset olvasok, de közben érdekelnek a könyvek
  4. Fogalmam sincs, miről fogok itt írni, de tuti, hogy nem lesznek klasszikus könyvértékelések
  5. Fotózni nem szeretek már, úgyhogy vagy a tumbliról fogok leszedni hAnGuLaToS képeket, és utánaírom, hogy forrás: internet, vagy lövök valami bénát a telefonommal
  6. Nem tudom, hogyan lehet ide kommentelni meg semmi kiegészítőm meg oldalsávom nincsen, majd egyszer megnézem, de most nincs kedvem ezzel foglalkozni. Ezt a wordpress oldalt még kb. három éve hoztam létre, legalább ezzel nem kellett most bíbelődnöm.

Nem tudom, hogy az újramelegített kotyogós kávé ütött-e be annyira, hogy leüljek posztot írni négy év után, vagy elértem az itthoni unalom azon szintjét, amikor már muszáj kezdenem valamit magammal, de szerintem leginkább mindkettő.

Röviden, tömören: 2 éve ilyenkor teljesen lenulláztam magam érzelmileg, az összes hobbim, érdeklődésem bármi iránt meghalt bennem, és bár azóta szépen újjászülettem, baromira hiányzik, hogy legyen egy olyan szabadidős tevékenységem, amit 1) egymagamban végzek 2) rohadtul lelkesít. Elolvasgatok, elsétálgatok, elizélgetek ezzel-azzal (5 perccel később visszaolvasva ez a szókapcsolat már messze nem úgy hangzik, mint ahogy elsőre a fejemben), de ennyi, mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy van két munkám is, és mindkettőt szeretem, élvezem, de azért azok munkák. És a franc se akar végigdolgozni egy egész hétvégét, amikor valami teljesen más okból is meredhet a monitorra, nem?

Igen, szerintem határozottan beütött a kotyogós kávé.

Amúgy hogy vagytok?