Wizzair hírlevél helyett most könyvet olvasok – Témázunk

Újrakezdő bloggerként ismét csatlakozom a Témázók csapatához, egyből egy olyan kérdéskört körbejárva, ami nagyon közel áll a szívemhez, és amit nagyon testhezállónak éreztem. Az egyik fele a témának a születési/lakóhelyünk környezetében született irodalmi vonatkozások körbejárása, és egy kis idegenvezetés a környéken ezen a vonalon. A másik pedig az olyan irodalmi helyszínek, ahova mi is elvágyódunk, beleértve a külföldet, vagy akár hazai könyvesboltokat, programokat. Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy jó, de akkor Győrről mit. Körülnéztem a molyon, nem nagyon lettem okosabb. Mindegy, régen az utazás volt a mindenem, akkor majd az irodalmi álomhelyszínek lesz az én terepem! Itt viszont arra jöttem rá, hogy ebből a szempontból sem vagyok már a régi, de erről majd később.

Úgyhogy kicsit renitensként meg fogom kerülni a kérdést, és elmesélem, hogy hogyan találtam meg a helyem egy olyan környéken, amit eddig sosem éreztem a magaménak, és hogy mi lett a régi nagy elvágyódásaimból.

Hazatalálásom a covid idején

Szóval nem mondom, hogy nem születtek Győrben regények, vagy akár a megyémben, de rövid kutakodás során arra jutottam, hogy a.) nem olvastam őket, b.) nem is fogom őket elolvasni. Úgyhogy bocsi, de ezt a pontot én most skippelem, és kimentem magam egy kis Balatoni körbetekintéssel, ugyanis nálam a vírushelyzet számos előnye közül az egyik hatalmas eredmény, hogy megszerettem a Balatont, amivel sok-sok éve próbálkozom, sikertelenül, még egy posztot is írtam róla egyszer. Nekem a “nem mehetsz külföldre”-problémakör odáig fajult, hogy egy balatoni hétvégét is ugyanannyira várok, mint régen egy pár napos olaszozást. És a szívem minden szeretetével imádom már a Balaton-felvidéket, aminek a jelentőségét valószínűleg nem fogom tudni átadni, de engem tényleg mindig annyira frusztrált, hogy képtelen vagyok szeretni a Balatont, így ez az újrafelfedezés egy hihetetlen élmény most nekem, úgy érzem, kimeríthetetlen az a környék. Úgyhogy ez az én nagy hazatalálásom kovid idején.

És akkor Veron észrevette, hogy azért vakít úgy a nap, mert sugarait visszatükrözi egy hatalmas halványzöld selyemkendő, amelybe lágy hullámokat borzol a szél.
– Ó… Tehát ez a Balaton – suttogta.

Baráth Katalin A türkizkék hegedűben Balatonfüredre repít minket, a főhős életében először találkozik a Tóval. Azt hiszem, ez volt a kedvenc Dávid Veron-részem, valószínű pont a helyszínek hangulatának érzékletes ábrázolása miatt, igaz, Füred nem a kedvencem, de legalább van Aldi, remélem, Veronnak van százasa, mert kocsi nélkül most nem engednek be.
Az első balatonos könyvem viszont Szamóca-lányok volt Kertész Erzsébettől, amit felnőttként is elolvastam, és gyerekkoromban ez volt a kedvenc csíkosom. A helyszín pedig egyenesen csoda, Szigligeten játszódik a történet, ami kifejezetten közel áll a szívemhez, mert kislány koromban ott strandoltunk a legtöbbet, ez volt legközelebb a Szent György-hegyi telkünkhöz. Ha igazi retró, üdülős balatoni hangulatra vágytok, akkor ezt vegyétek kézbe.
Bevallom, már nem emlékszem, hogy a Nyarak könyve Emylia Halltól melyik balatoni településen játszódik, sőt, nekem valami olyasmi rémlik, hogy egy esztergomi villában zajlik a cselekmény magyarországi részének a zöme, de mégis egy balatonos hangulat ugrik be, talán mert ezt is épp a szigligeti strandon olvasgattam.

Szívesen olvasnék még a tó körüli helyekről, de nem sok olyan könyvet találtam, ami érdekel, egyedül Tóth Gábor Ákos Édesvízi mediterrán sorozata tűnik érdekesnek, ha elég hangulatos, nekem már jó lesz.

Ja, és team északi part! (Meg esetleg a magaspart Akarattyán.)

Én szóltam: nem vagyok ugyanaz, mint régen

Hát én most rendkívül szerencsésnek érzem magam, mert ahogy a régi olvasmányaimat böngészgettem, és végiggondoltam a helyszíneiket, a legtöbb könyves helyre sikerült már eljutnom, ahova nagyon vágytam. Jártam Skye-on (Levelek Skye szigetéről), Nápolyban (Ferrante), Barcelonában (Zafón), sőt, ha valami különösen fura helyszínt akarok említeni, Naomi Alderman Engedetlenség című regényének helyszínén, a londoni zsidó negyedben, Hendonban is eltöltöttem réges-régen pár napot couchsurfing keretében, és most, pár éve, a könyvet olvasva jöttem rá, hogy nahát, itt laktunk annál a zsidó pasinál.

Főleg régebben komoly prioritás volt számomra, hogy a könyvek által jobban megismerjek kultúrákat, helyszíneket, de egyébként nyilván nem akarok mindenhova elmenni. Lehet, hogy egy időben érdekelt Észak-Korea, de a franc se akar oda elutazni, bármilyen kalandvágyó is voltam pár évvel ezelőtt. Vagy ott van pl. Csernobil, ami örök etikai kérdés bennem, hogy bár kíváncsi lennék rá, és el is mernék menni oda, vajon mennyire etikus? Végül általában arra jutok, hogy nem akarok katasztrófaturista lenni.

Na, de visszatérve az álomúticélokhoz, sokat változtam ebből a szempontból, egyre kevesebb “jaj de elmennék oda is egyszer!”-felkiáltásom van, és ha igen, az is inkább a belföldi helyszínekre korlátozódik. És nem, nem raboltak el a földönkívüliek, és ez nem valami kód, ami alapján rá kéne jönnötök, hogy bajban vagyok.

A top 3

Ezermillió éve vonz Isztambul, egy időben rengeteget álmodtam is a várossal, pedig sosem jártam ott. Könyveket viszont olvastam róla, kezdve Orhan Pamuk regényével, az Isztambullal, aztán ott van Az isztambuli fattyú Elif Safaktól, ami annak idején nagyon tetszett, de azóta is hadilábon állok az írónővel, viszont a könyv hangulata nagyon belém égett, meg emlékszem, olvastam valami gagyi, Isztambulban játszódó krimit is, aminek már a címére sem emlékszem. Azt hiszem, ez a város csodálatos hátteret tud biztosítani bármilyen történetnek a Boszporusszal, az üvegpohárban kínált teával, a rengeteg macskával, és ezzel a se nem európai, se nem ázsiai jellegével.

Gubbio a másik óriási vágyam az Utas és holdvilág óta. A regényben (ami amúgy hatalmasnagy kedvencem) több olasz helyszín is megjelenik, de Gubbióban van az igazi mágia, és egyszer muszáj lesz eljutnom oda! Umbria amúgy is szörnyen vonz Assisivel meg Perugiával, meg biztos tele van még felfedezetlenebb kisvárosokkal is ez a tartomány, szóval egyszer el kell kalandoznom errefelé!

A könyvsorozat, amiben borzasztóan tudok tobzódni, annyi érdekes, nem mindennapi helyszín szerepel, az a Cormoran Strike, imádom, hogy London sem a bigbenes, towerbridge-es valójában jelenik meg, sokkal inkább helyi kocsmák, eldugott utcák, kevésbé népszerű kerületek formájában. Ezer éve nem voltam Londonban, és nem is nagyon vonz már, de ilyenkor mégis jól esik beülni egy sörre egy pubba Kormival meg Robinnal. És egy csomó izgalmas brit helyszín is megjelenik a könyvekben: Cornwall, Skócia, Yorkshire, miegymás. Nemsokára bele is vetem magam a legújabb részbe.

Megfordítva: helyszín alapján keresek könyvet

Sokkal inkább jellemző, hogy egy-egy izgalmasnak tűnő helyszín miatt választok egy könyvet, időnként azért, hogy az adott országról, városról tudjak meg többet, de főleg azért, hogy megismerjek egy történetet, ami a számomra kedves, érdekes helyeken játszódik. Folyton keresem a Skóciában és Olaszországban játszódó regényeket, de most például egy Agatha Christie azért került fel a listámra, mert Jeruzsálem a helyszín (Találkozás a halállal), aztán persze ki tudja, ebből mennyi lesz érzékelhető. Sorban áll nálam jó pár Izraelben játszódó regény, akár a palesztin-izraeli konfliktust dolgozza fel, akár a zsidók életét mutatja be, nekem jöhet, utóbbiból egyébként a diaszpórában élő zsidó közösségek élete is mindig nagyon érdekelt. Aztán A Chesil-parton például azért keltette fel az érdeklődésemet, mert mint kiderült, itt is jártam egyszer egy angliai látogatás során. Régen az Észak-Európában játszódó krimiket is imádtam, mostanában viszont inkább sorozat formájában nézek ilyesmiket.

Sok-sok olasz könyv szerepel hát a várólistámon, például ezek:

Silvia Avallone: Acél – ez Toszkánában játszódik egy tengerparti, ipari, egyáltalán nem festői településen.

Carlo Levi: Ahol a madár se jár – valahonnan meg kéne szereznem ezt, mert a könyvtárnak nincs meg. Tényfeltáró mű az extrém mélyszegénységben élő materaiakról, akik barlangokban éltek az állataikkal, és gyakorlatilag ez a könyv hívta fel a figyelmet erre a városra, hogy aztán kitelepítsék a lakosokat a barlanglakásaikból, és rendbehozzák a környéket. Materát imádom, persze.

Paolo Cognetti: Nyolc hegy – az észak-olasz hegyek is biztosan nagyon szépek

Bánki Éva: Telihold Velencében – bár a rajongásom Velence iránt aránylag lecsengett, azért szívesen elidőznék kicsit a városban bármikor.

Szerencsére sikerült teljesen elengednem az Olaszországba utazás kérdését, és ki tudja, mikor jutok el ilyen helyekre legközelebb, úgyhogy különösebb szívfájdalom nélkül tudok olvasni ilyen könyveket. Addig is, ott a Balaton.

A többiek posztjai:

Sister
Nita 
Boglinc
Avilda
Dreamworld
Deszy
Pupilla
Dóri

Wizzair hírlevél helyett most könyvet olvasok – Témázunk” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Nagyon jó volt – ismét – olvasni tőled, örömmel olvastam a Balaton újrafelfedezését, “legalább van Aldi, remélem, Veronnak van százasa, mert kocsi nélkül most nem engednek be.” 😀 😀 A Szamóca-lányok nekem anno kimaradt, de észben tartom ha majd nyári olvasnivalókat keresek 😉 Team északi part!Régebben én is vadásztam a helyeket, ahová elmennék – nálam is lecsökkent ez a vágy. Most már csak néhány igazi nagy álmom van, a covid után szeretném megvalósítani – pl. London (Harry Potter és persze Strike-sorozat miatt).

    Kedvelés

    1. Köszi 🙂
      Igen, valahogy lenyugodtunk, úgy tűnik, mondjuk nálam ez a covid előtt kezdődött, rájöttem, hogy az utazással mit kompenzáltam, de persze azért maradtak helyek, ahova nagyon mennék, de már inkább visszamennék ismerős helyekre, lehet, hogy túl kényelmes lett a komfortzóna 🙂

      Kedvelés

  2. Én is team északi part vagyok most már. 🙂 Amúgy én mindig is szerettem a Balatont, de én is az utóbbi két évben kezdtem el több arcát megismerni és még jobban megszeretni. Most már nekem is mást jelent, mint mondjuk 10 éve.
    Nagyon jó poszt lett, remélem egyszercsak újra azért eljutunk Olaszországba is.

    Kedvelés

  3. Olyan sokaktól hallottam már, hogy az Utas és holdvilág miatt utaznák végig a regény helyszíneit. Idén tervezem elolvasni, kíváncsi vagyok, rám milyen hatással lesz majd. 🙂

    Kedvelés

    1. Rám mindig más-más hatással van, ahányszor újraolvasom, elsőre pl. kiidegelt a főszereplő, de a csodás helyszínek meg az időtálló stílus miatt így is a kedvencem lett. Remélem, szeretni fogod te is 🙂

      Kedvelés

  4. Nem tudom, láttad-e, de Viszkok Fruzsi járta be tavaly nyáron az Utas és holdvilág helyszíneit, többek között Gubbiot is. 🙂

    Amúgy szerintem tök jó, hogy ennyire megszeretted a Balaton-felvidéket, és ebben is ugyanúgy meg tudod találni a szépet, mint korábban egy olasz útban. Ha néhány évente én is arrafelé vetődöm, mindig nagyon megörülök a Balatonnak. Gyerekkoromban sok nyarat töltöttem ott, és valamiért olyan kedves ez a vidék nekem. 🙂

    Kedvelés

    1. Igen, láttam, hogy Fruzsi is nagy Utas és holdvilág rajongó 🙂

      Amúgy egyre inkább azt érzem, hogy szívesen kapcsolódom a gyerekkori élményeimhez, talán ezért is szerettem bele végre a Balatonba egy kicsit. 🙂

      Kedvelés

  5. Bocsi, kicsit későn jutottam el ide, hogy elmondjam, de akkor is áll, hogy a te posztod lett a kedvencem a mostani körben ♥
    Amúgy én is simán skippeltem a lakóhely meg környéke dolgokat, nem nagyon izgatott az a része, inkább csak úgy össze-vissza válogattam.

    “igaz, Füred nem a kedvencem, de legalább van Aldi, remélem, Veronnak van százasa, mert kocsi nélkül most nem engednek be.” :”D Nekem kis szívcsücsök Füred, és sokat is voltam ott. Szerettem régen is a Balatont, most pedig csak vágyakozom oda főleg. 🙂 Örülök, hogy te most “hazataláltál” vele. 🙂

    Érdekes, még sosem merült fel bennem, hogy Csernobil látogatása etikus-e vagy nem, most elgondolkodtam ezen a szemponton is. Inkább csak a veszélyesség kérdése merült fel bennem eddig.

    Az Acél nekem is várólistás… már mióta.

    Kedvelés

    1. Talán megbocsátom 😀
      Nagyon jólesik, köszi ❤
      Füreddel valószínű csak az a bajom, hogy mindig baromi sokan vannak, pedig amúgy szép hely, meg tele van gyönyörű épületekkel (és a Karolinában isteni sütik vannak :))

      Az Acélt végre kihoztam a könyvtárból, most már muszáj lesz törlesztenem ezt az adósságot 🙂

      Kedvelés

      1. 🙂 ♥
        Igen, kissé zsúfolt tud lenni Füred, de lehet találni üresebb időszakokat is, és mindig hangulatos azért. A Karolina szuper! 🙂
        Yay, várom majd a véleményt róla!

        Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s