Hogyan (és miért) tanuljunk meg újra olvasni?

Sosem volt célom, hogy népszerűsítsem az olvasást, egyenrangú hobbinak tartom a számítógépes játékokkal, a filmnézéssel, a kötéssel, a kirakózással, a sütéssel, az írással, vagy bármelyik egyszemélyes szabadidős elfoglaltsággal. Nem jobb, nem hasznosabb, nem fontosabb, nem felsőbbrendű hobbi ez, és rendkívül irritál, ha valaki becsmérlően beszél azokról az emberekről, akik nem szeretnek olvasni. Ilyen oktatási rendszer mellett valóságos csodának vagy tényezők véletlen egybeesésének tartom, ha valaki felnőttként még mindig vagy újra szereti a könyveket.

Szóval, ha nem szeretsz olvasni és nem is akarsz, akkor ez a poszt nem neked szól, de valószínű, akkor itt sem vagy most. 🙂 Viszont ha csak elfáradt a könyvolvasó izmod, és szeretnél újra visszatalálni a könyvekhez, jelzem, hogy nem reménytelen a helyzet, és megéri egy picit erőltetni a dolgot, mert csodás dolgok tudnak történni, ha olvas az ember. (De ha nem, akkor is.)

A mélypont

Tudom, hogy sokak számára az olvasás menekülés, nálam viszont ez nem igazán működik. Egy rossz időszakban hajlamos vagyok inkább attól félni, hogy mivel fog szembesíteni az adott könyv, még akkor is, ha teljesen ártalmatlannak tűnik; mikor bukkanok egy olyan gondolatra, ami triggerel bennem valamit. Egy komolyabb mélyrepülés meg magánéleti válság közben pont nem erre vágytam, gyógyulófélben pedig szintén tartottam egy kicsit attól, hogy kibillent valami az egyensúlyomból.

De aztán valami éledezni kezdett bennem, és időnként betértem a könyvtárba, vagy leszedtem egy olvasatlan példányt a könyvespolcomról. Ez volt az az időszak, amikor inkább a pszichológiai témájú non-fictionök csúsztak, a regényekkel meg elég gyatrán haladtam, és olyan szerzők könyvei illetve olyan témájú kötetek is könnyedén elhasaltak nálam, amiket szinte fixen szeretnem kellett volna (pl. Ferrante, az Unortodox, persze ez lehet, hogy véletlen, és lelkesebb állapotomban sem tetszettek volna annyira).

Az inspiráció

Azért időközben szívesen nézegettem könyves insta-fiókokat és booktube videókat is, illetve fel-felnéztem a molyra, meg beszélgettem könyvekről olvasni szerető emberekkel. Ezek tartották fenn bennem a lelkesedést, és részben biztosan az ilyen tartalmaknak és beszélgetéseknek köszönhetem, hogy nem fordítottam végleg hátat a könyveknek.

Olvastam a kedvenc könyves blogjaimat, igyekeztem képben maradni a friss megjelenésekkel, és irigykedve néztem a sokat olvasó youtube-ereket meg instagramozókat, hogy mennyire jó nekik, hogy ők így élvezik az olvasást. Ha egyszer én is élveztem, élvezhetem újra, nem?

Szóval ha tippeket kéne sorolnom, az első biztosan az lenne, hogy keress olyan könyves tartalmakat, amelyeket szívesen nézegetsz meg olvasgatsz, amiből ötleteket meríthetsz, hogy mit lenne kedved olvasni, kövess be könyves insta fiókokat, könyves youtube-ereket, menj fel könyves oldalakra, pl. a molyra, meg olvass könyves blogokat, még azért maradt néhány. 🙂

Amennyire hátráltatott az olvasásban a sok fordítás, ugyanannyira inspirált is, mégpedig pont azért, mert fordítás közben sokszor ábrándoztam azon, hogy milyen lenne egy olyan könyvet olvasni, ami tényleg érdekel. Folyton rákívántam homlokegyenest más történetekre, vagy netán egy-egy epizód vagy helyszín eszembe juttatott egy konkrét könyvet, amit el akartam olvasni.

Az izom

Hülye hasonlatnak tűnik, és biztosan nem én használom először, de tényleg létezik könyvolvasó izom. És ezt lehet erősíteni. Viszont ahogy egy év kihagyás után az edzőteremben sem a legnehezebb súllyal kezdünk, itt is érdemes könnyített pályán indulni. Mi lehet ez?

  • a kedvenc szerződ könyvei
  • a kedvenc könyvsorozatod következő része
  • rövidebb történetek
  • egy olyan műfaj, aminél érzed, hogy könnyebben csúszik
  • gyorsan olvasható/izgalmas könyvek, pl. krimik, thrillerek

Aztán, ha megy a párhuzamos olvasás, lehet a könnyebb falatok mellé választani egy-egy komolyabb elmélyülést igénylő könyvet is, és néha azt is kézbe venni. Ami nagyon nem tetszik, azt nem szoktam erőltetni, de azért igyekeztem nem mindent félbehagyni, jöhet pár középszerű olvasmányélmény is azért.

És ez tényleg működött. Sikerült eljutnom onnan, hogy egyszer drámai hangvétellel kiírtam twitterre, hogy én megutáltam az olvasást, addig, hogy mostanra egy kifejezetten vágyott szabadidős tevékenység lett, alig várom, hogy felszabaduljon egy kis időm, és elnyúljak a kanapén az egyik aktuális olvasmányommal. Már nemcsak a várólistára pakolászás, meg az új megjelenések böngészése villanyoz fel, hanem maga az olvasás is, és hát elég hosszú út vezetett idáig.

A miért

A sok-sok itthonlét megkívánta, hogy legyen valami hobbim, amivel itthon is szívesen foglalkozom, amit várhatok a sok munka illetve a házimunka után (közben), amivel ki tudok kapcsolni, és ami lelkesít. Óriási mértékben járul hozzá ez most ahhoz, hogy ne csavarodjak be. Egyszerre 4-5 könyvet is olvasok, és mindig ahhoz nyúlok, amelyikhez kedvem van. Most már nem kell semmit erőltetnem, elég erős az a könyvolvasó izom ahhoz, hogy erőfeszítés nélkül olvassak, és csak élvezzem. Néha még mindig félek, hogy mibe futok bele egy-egy könyvben, kriminális overthinker lévén nekem elég egyetlen ártatlan mondat, és máris teljesen máshol jár a fejem, általában pont ott, ahonnan az olvasással akartam elterelni a gondolataimat. De jólesik úgy könyveket böngészni a molyon meg a könyvtár katalógusában, hogy tudom, ezúttal tényleg van rá esély, hogy el fogom őket olvasni.

Nem világmegváltó tippeket akartam szolgáltatni ezzel a poszttal, csak elmesélni, hogy hogyan találtam vissza az olvasáshoz, és hogy vissza lehet találni, ha az ember nagyon akarja. Nekem hatalmas szükségem volt most erre, de biztos vagyok benne, hogy nem az olvasás az egyetlen olyan tevékenység, ami enyhítheti a bezártság és elszigeteltség okozta mélypontjainkat.

Hogyan (és miért) tanuljunk meg újra olvasni?” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett ez a poszt, és az egyszerű mesélés, amivel mégis tökre lelkesítesz! 🙂 Örülök, hogy visszataláltál az olvasáshoz, könyvekhez, és ki tud kapcsolni újra ez a tevékenység. A könyvolvasó izmon jót röhögtem, elképzeltem egy súlyzózó könyvet valahol az agyunk egyik szegletében. ;D De tényleg úgy van, ahogy írod.

    Kedvelés

    1. örülök, ha tudok lelkesíteni 🙂 Most megint kicsit visszaesett az olvasási kedvem, de tudom, hogy ha megint olyan időszak lesz, akkor tudok a könyvekhez nyúlni (legfeljebb eleinte izomlázam lesz:D)

      Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s